Jelentem felmondtam. Most minden erőmmel a sulikra tudok koncenrtálni.
Hogy miért? Az alábbi cikkből megtudhatjátok.
Elöljáróban annyit hogy 6 éve dolgozom olyan emberekkel, akiknek az az életcéljuk hogy a barátok köztet nézzék meg esténként és best magazint olvassanak, valamit olyan főnökkel, aki sokkot kapott mikor megtudta hogy fősulira járok és mindent megtett annak érdekében hogy ne tudjak vizsgázni.
Nos, ez nem jött össze:-).
:
Kirúgják, mert fejlődni akar
A minap felkavaró e-mail érkezett a szerkesztőségünkbe. Hölgyírónk esete sajnos koránt sem egyedülálló. Még modern világunkban is sokakat ér diszkrimináció azért, mert munkájuk mellett tanulni szeretnének. Lemondjunk az álmainkról, vagy szálljunk szembe...
A legtöbb cégnél a legjobb észrevételek általában a felső vezetés körein kívülről jönnek - állítja James R. Lavoie, az egyik vezető amerikai nagyvállalat főigazgatója. A fő baj az, hogy hazánkban ez a felfogás sok vezetőben még a mai napig nem tudatosult.
Egységnyi kétség
A tanulni vágyó, folyamatosan fejlődő dolgozót konkurenciának, és egyfajta "púpnak" tekintik a cég hátán, akire ha a főnök nem vigyáz, hamarosan a fejére nő. Pedig nem feltétlenül kellene ennek így működnie. A dolgozókat sem véletlenül nevezik -mostanában divatos kifejezéssel élve- humán erőforrásnak.
Visszatérve a bevezetőben említett levélíróra, a következő problémát osztotta meg velünk: "Kis létszámú nemzetközi vállalkozás a munkahelyünk. Engem úgy vettek ide fel, hogy mindenki tisztában volt vele, egyetemista vagyok, ami ugye vizsgaidőszakkal jár. Nemrégiben kértem a főnököm, hogy engedjen el kb. 8 fizetetlen szabadnapra vizsgáimat letenni. Nem engedett el. Mondván, nem tehetem meg a kollégákkal.
Elfogadhatatlannak tartja, hogy ennyit hiányozzak. És ha én nem találok megoldást ennek a problémának az orvoslására, akkor majd keres Ő… Magyarul megfenyegetett hogy kirúg. Tehát itt állok vizsgázási lehetőség nélkül, félévet (ami egész évet jelent, mert nincs keresztfélév) kell halasztanom. El vagyok keseredve. Nem tudom, mit tehetek.
És ha ez nem lenne elég, azóta olyan hangnemben beszél velem, amit valószínű nem bírok sokáig. Most minden amit eddig jól csináltam, hibás… Folyamatosan kötekedik, amit már a kollégák is észrevettek. A férjem is itt dolgozik, így nagyon ellenkezni nem merek, mert lehet, hogy őt is hátrányosan érintené ez a helyzet. Mit tehetek?"
Diktatúra van: buta maradsz, vagy mehetsz!
A helyzet kellemetlensége, hogy a fenti kérdésre az adott szituációban nem lehet bíztató választ adni. A munka törvénykönyvéből következően alapvetően a munkáltató döntése az, hogy a munkavállaló képzése a cég számára fontos -e, illetve hogy a többlet tudásra szükség van-e az adott munkakör betöltéséhez.
A tanulmányi szabadság is csak két esetben jár a munkavállaló számára. Egyrészt, ha a munkáltató tanulmányi szerződést köt a dolgozóval, amelyben leírják a tandíj összegét, hogy félévente hány tanulmányi szabadság jár, és azt, hogy a végzettség megszerzésétől számítva mennyi ideig köteles még a munkavállaló a munkáltatónál dolgozni.
Másrészt viszont lehetőség van rá, hogy tanulmányi szerződés nélkül is biztosítson a munkáltató tanulmányi szabadságot. Ehhez a munkáltatói jogkör gyakorlójának egyedi engedélye szükséges, amit - ahogy azt fentebb láttuk-, nem kapott meg a levélírónk. A törvényi előírások sajnos szigorú megkötések, és ebből adódóan a tanulmányi szabadságok a munkáltató döntésétől függenek.
Kegyes hazugság
Az ilyen helyzetekben a dolgozók előtt csak három út marad: meghajolni a főnöki diktatúra előtt, elhagyni a munkahelyet, vagy minden vizsgaidőszakban -orvosilag igazoltan- súlyosan lebetegedni. Érdemes elgondolkozni rajta, ki melyiket választaná.
Utolsó kommentek