Egyedül vagyok. Néha jó. Egy párkapcsolatban szerintem fontos hogy ha tehetik a felek néha kicsit külön vannak.
Bár ezt egy szobán belül is meg lehet oldani. Pl. az egyik az egyik gépnél van a másik a másiknál. Mindkettő jól elvan, néha kukk a másikra de mindenki elvan a kis világában. Ez így is töklletesen kivizetelzető, nem feltétlenül szükséges a távolság. Ezt az elmúlt évek alatt profin megtanultam alakítani, és ez jó, de nem mindenkinek megy.
Az is fontos hogy a párom hagyjam a fürdőszobában egyedül lenni. Sokan lehet nem értenek ezzel egyet, de szerintem fontos hogy ha máshol nem, de legalább ott, ha az ember magára csukja az ajtót, akkor csak ő legyen.
A másik hogy van pár ismerősöm, aki a párja mobilját nézegeti, meg a gépét kutatja. Ez nagyon gáz. Mindenki sérült már, és mindenkit bántottak már meg. De ha minimális bizalom sincs megette a fene az egészet.
Van egy idézet, mely szerint élek:
Buddha a boldogságról:
"- Így érvel az ostoba: ez a föld, ez az otthon az enyém, ezek itt a gyermekeim. Íme minden együtt van, hogy teljes legyen a boldogságom - mondta Buddha a tanítványainak.
Hallgatói megkérdezték: - Miért ostoba az efféle gondolkodás?
- Mert aki ezt mondja, az azt sem érti, hogy még ő maga sem a saját tulajdona. Valóban semmit sem birtoklunk, csak őrizzük egy ideig. Aki képtelen a dolgokat továbbadni, azt a dolgok birtokolják. Bármi legyen a kincsed, úgy tartsd a kezedben, mintha vizet markolnál. Ha nem így teszel, és ha tenyeredbe zárod, összenyomod. Ha magadhoz láncolod, a lényegétől fosztod meg. Tartsd szabadon, és örökre a tiéd marad. Ez az igazi boldogság!"
Utolsó kommentek