Ma komolyan elgondolkodtam a koromon.
Általában akkor borulok ki rajta, ha szülinapom van úgy 30 óta:-)
A legriasztóbb felismerésben volt részem nemrég.
Nézegetem a hasonló korú nőket, osztálytársaimat, ismerőseimet és elborzaszt mikor látok hogy mennyivel öregebbnek néznek ki mint amennyi idősek.
Belenézek a tükörbe, és megállapítom igaza van a páromnak, letagadhatok úgy 7 évet.
Aztán arra gondolok lehet csak hülye vagyok és igazából nem ismerem fel azt, hogy én is rosszul nézek ki és csak beképzelem hogy nem nézek ki vénebbnek.
Valószínűleg ezek a gondjaim nem lennének, ha a hátam mögött lenne két gyerek, diploma, család. Azt hiszem nem gondolkodnék ennyi baromságon és nem lennék betojva mostanában azon, hogy elszaladnak az évek, lemaradok valamiról.
Több jel is arra mutat, hogy a családalapítási terveim nem biztos hogy összejönnek.(Kapcsolatom nagyon is jó)
Utálom az év végét mert jön a február hamar, és megint egy évvel idősebb leszek.
Nem olyan rég fedeztem fel azt is, hogy ki kellene használni az életet.
Nem láttam a világot, nem tudom milyen sziklát mászni, nem láttam soha a szülőhazám. Nem ettem kagylót és sosem fejeztem be egyetemet.
Sokszor eszembe jut hogy az emberek, köztük én is, csak hajtanak mint egy idióta robot és nem élnek igazán.
Annyira monoton a hétköznapi élet.
Pedig másképp is működhetne.
A férfiakkal minden oké. Ha öregszenek csak jobban néznek ki, némelyiknek a feje lágya is benő:D, és nem kell attól félniük annyira,hogy jaj elszaladnak az éveim.
Tudom, nekünk se. De félünk. Mert nők vagyunk :-)
Utolsó kommentek